A bejegyzést saját, analóg fényképezőgéppel készített fotóimmal illusztáltam. Miért szeretek a legjobban vonattal utazni? Valószínűleg ennek nagy részét képezi a gyerekkori nosztalgia, a nyaralások, osztálykirándulások, kiruccanások emlékei. Amikor szalámis szendvicset eszünk Fehérvár után, vagy az utastér előterében ülünk a csomagjainkon, mert a vonat annyira tele van Budapestig, hogy nincs még állóhely sem a szerelvény belsejében. A pályaudvarok hangulata, a hangosbemondó visszangja a csarnokban, a kijelzők kattogása - mielőtt még digitális váltotta volna fel őket - az izgalom, ahogy felnézve a nemzetközi vonatok sorát böngésztem. A vonatok hangja, szaga, grandiózus térkitöltése. És, amikor elindul - az óriási tér, amit a vágányon maga után hagy. Amikor életemnek valamely olyan időszakát éltem, hogy szerettem volna egy kicsit megszökni, eltűnni, kikapcsolni, mindig arról ábrándoztam, hogy kimegyek egy pályaudvarra, és felszállok egy vonatra, ami megtetszik, és nagyon, nagyon me...
Az utazásra készülődés izgalma egy kicsit már az utazás izgalma. Valami olyasmi, ami útitársunk a mindennapokban, mielőtt az indulás napja elérkezik. Van, aki csak és kizárólag listák írásával, menetrendek böngészésével, térképek vizsgálatával indul neki az útnak, más csak felkapja a táskáját, és lesz, ami lesz. A felkészülés gyakorlati oldala, hogy nem csinálok három fogásos menüsort az indulás előtti este, és megnézem a menetrendet, hogy hánykor indul a vonat, vagy a busz. Ez természetes. Személy szerint, én szeretek listákat írni, menetrendeket és térképeket biflázni, és amellett, hogy hagyok teret a spontaneitásnak (hiszen a listaírás és menetrend nézegetés csak egy ürügy , hogy az utazással foglalkozhassak), ugyanakkor a lelki felkészülés sokkal szebb és élvezetesebb oldala ennek, aminek szívesen üvegbe önteném minden pillanatát. "Holnap ilyenkor már..." - mondta sokszor anyukám gyerekkoromban a családi nyaralások előtt. Sokszor mondta, hogy mi is fog történni "holn...