Csíkos zsebkendő

Az utazásra készülődés izgalma egy kicsit már az utazás izgalma. Valami olyasmi, ami útitársunk a mindennapokban, mielőtt az indulás napja elérkezik. Van, aki csak és kizárólag listák írásával, menetrendek böngészésével, térképek vizsgálatával indul neki az útnak, más csak felkapja a táskáját, és lesz, ami lesz. A felkészülés gyakorlati oldala, hogy nem csinálok három fogásos menüsort az indulás előtti este, és megnézem a menetrendet, hogy hánykor indul a vonat, vagy a busz. Ez természetes. Személy szerint, én szeretek listákat írni, menetrendeket és térképeket biflázni, és amellett, hogy hagyok teret a spontaneitásnak (hiszen a listaírás és menetrend nézegetés csak egy ürügy , hogy az utazással foglalkozhassak), ugyanakkor a lelki felkészülés sokkal szebb és élvezetesebb oldala ennek, aminek szívesen üvegbe önteném minden pillanatát. "Holnap ilyenkor már..." - mondta sokszor anyukám gyerekkoromban a családi nyaralások előtt. Sokszor mondta, hogy mi is fog történni "holn...

Előre eltervezett módon, szándékosan nem lesz elmélkedés két közlekedési eszközről, a repülőgépekről és az autókról, legalábbis az ezekkel való közlekedésben történő folyamatokról. Ennek két oka van, az első nagyon egyszerű: nincs autóm, és nem vezetek, illetve nem szoktam repülővel utazni. Tehát ezeket az eszközöket én nem használom, nagyon ritkán előfordul ugyan, hogy egy barát autójában utazok, de túl kevés a tapasztalatom. A másik ok, amit megfigyeltem, hogy az utazás túl gyorsnak és, úgymond, túl egyszerűnek ígérkezik ezekkel a járművekkel. Az emberek részéről teljesen jogosnak vélhetjük az igényt, hogy az úticélt minél gyorsabban és minél egyszerűbben elérjük, hiszen szeretnénk ott lenni, azért a valamiért, amiért odamegyünk (pihenés, munka, család, iskola, stb.). Természetesen nem szeretném vitatni ezt az igényt, vagy bárkit megfosztani attól, hogy ezt jogosnak érezze, ezzel egyébként is csak intenzív haragot szabadítanék magamra. Inkább csak amolyan gondolatébresztőnek, önismer...

 Kevés megnyugtatóbb dolgot tudok elképzelni, mint ez a gyönyörűen illusztrált nagyon rövid kirándulás egy villamossal, ki a természetbe.

 A közlekedési eszközök, mint engedelmes állatok, szolgálnak bennünket nap, mint nap. Talán túlzás őket igavonó, hátas lényeknek titulálni, mégis - melyik gyereknek ne lett volna olyan időszaka, amikor a járműveknek lelket tulajdonított, amikor szüntelen pályaudvarra, reptérre, HÉV-megállóba, villamosra, buszra kellett hordani? Bár erre vonatkozólag nem készült statisztika, én most mégis azt kérem a kedves Olvasótól, idézze fel legszebb, gyerekkori, utazással kapcsolatos élményét, legyen az akár vonatút a Balatonig, vagy egy hétvége a Gyermekvasúton! Micsoda kalandnak ígérkezett az akkor! Maga az utazás, és nem (csak) a megérkezés volt az izgalom tárgya. E sorok írója egy héttel a balatoni családi nyaralás előtt megvált gyomortartalmától a fajansz előtt térdelve, nem sokkal egy ízletes őszibarack elfogyasztása után, annyira izgatott volt. Gyermekkori izgalmunk elmúlása, minden varázslat elillanása és az új dolgok feletti izgalom elveszítése talán egy másik blog témája lehetne, azon...

Mivé lényegülünk át, amikor utazunk? Legtöbbször sietve mozgunk a start és a cél között, minél gyorsabban váltva járművet, minél rövidebb utat választva. Ennek a része az is, hogy a lehető legkézenfekvőbb közlekedési módot vesszük igénybe, az autót. Autóval utazni is átlényegülést jelent, ezt azonban nem tárgyalom, mivel nincs nagy tapasztalatom benne. A vezetés flow élménye (amiről sokan beszámolnak, ha sima útjuk volt) teljesen más formában, másnak köszönhetően jelentkezik a tömegközlekedés során, másból fakad, hiszen az irányítás nem nálunk van. Talán nem engedjük ezt sokszor kibontakozni, és nem is feltétlenül következik be - ahogy autóval, tömegközlekedéssel utazva is lehetnek rossz élményeink, amelyek nem éppen az utazás békés, feltöltő, kikapcsolódást nyújtó oldalára enlékeztetnek bennünket. Kétségkívül azonban van ez utóbbira is példa, és ez képezi majd az elmélkedések tárgyát a továbbiakban.