A bejegyzést saját, analóg fényképezőgéppel készített fotóimmal illusztáltam. Miért szeretek a legjobban vonattal utazni? Valószínűleg ennek nagy részét képezi a gyerekkori nosztalgia, a nyaralások, osztálykirándulások, kiruccanások emlékei. Amikor szalámis szendvicset eszünk Fehérvár után, vagy az utastér előterében ülünk a csomagjainkon, mert a vonat annyira tele van Budapestig, hogy nincs még állóhely sem a szerelvény belsejében. A pályaudvarok hangulata, a hangosbemondó visszangja a csarnokban, a kijelzők kattogása - mielőtt még digitális váltotta volna fel őket - az izgalom, ahogy felnézve a nemzetközi vonatok sorát böngésztem. A vonatok hangja, szaga, grandiózus térkitöltése. És, amikor elindul - az óriási tér, amit a vágányon maga után hagy. Amikor életemnek valamely olyan időszakát éltem, hogy szerettem volna egy kicsit megszökni, eltűnni, kikapcsolni, mindig arról ábrándoztam, hogy kimegyek egy pályaudvarra, és felszállok egy vonatra, ami megtetszik, és nagyon, nagyon me...